Amellett, hogy recepteket találhatunk benne, valójában sokkal többet is, hiszen elárul valamit korának szokásairól, a háziasszonyokról, a háztartásokról is. Tulajdonképpen kultúrtörténeti csemege!
Sajnos kiadásának évéről és címéről semmilyen információm nincs, de az bizonyos, hogy a háború előtt íródott. Persze lehetne kutatni ( meg is teszem majd ) a benne szereplő egyes alapanyagok alapján.
No vágjunk is bele. Az első recept, amit kipróbáltam, a " Különleges írós vajas tészta"
Tegyünk egy tojás sárgáját 1/4 kg liszthez, adjunk hozzá egy kanál tejfölt, egy kevés citromlevet, keverjük és gyúrjuk össze, míg réteges nem lesz és tegyük félre. Másik 1/4 kg lisztet 1/4 kg vajjal elnyújtjuk és a vajat, mely a liszttel össze van gyúrva, a közepére tesszük, összehajtogatjuk és ha negyedszer kinyújtottuk, leginkább pitének vagy rétesnek használjuk föl.A kevés citromlé és a kanál tejföl elég viszonylagos. Én egy púpos evőkanál tejfölt használtam és egy fél citrom levét. Jól összegyúrtam a tésztát, de szerintem egy kissé kemény lett, nehéz volt nyújtani.
A vajas liszt keverék viszont túlságosan puhának bizonyult, így a hajtogatás és nyújtás eredménye az lett, hogy a tészta kiszakadt, a keverék meg kimászott és odaragadt a deszkához.
Repedezett az egész és nyújthatatlanná vált.
Ezért egy kis hideg vizet ( kb. egy evőkanálnyi ) tettem hozzá, és összegyúrtam az egészet. Nyújtottam és kis vékony szeleteket próbaképpen megsütöttem.
Nagyon porhanyós, keksz szerű tészta ez. Valóban pite alapnak kitűnő, sós és édes töltelékhez is megfelelő. Olyasmi, mint a franciák quiche alapja, de annál omlósabb. Ebből az alapból fogok készíteni egy csirkés és egy almás pitét, valamint kikísérletezek egy mandulás kekszet.
Az eredményről beszámolok majd a következő postokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése