A "Különleges írós vajas tészta másik felét almás pitének készítettem el. Nem a hagyományos, tepsiben készült, reszelt almás pitét választottam, hanem inkább a francia almatortára emlékeztető formát, csak éppen a vastagsága miatt nem piteformában, hanem tortaformában sütöttem. A vajazott lisztezett tortaforma aljába szépen belefektettem a vékonyra nyújtott tésztát. Megszórtam egy teáskanálnyi cukorral és egy evőkanálnyi morzsával. A szépen felszeletelt almacikkeket rárakosgattam körben elrendezve. Három sort raktam, de ízlés szerint lehet akár a dupláját is. Megszórtam egy maréknyi cukorral, kb. egy teáskanálnyi fahéjjal. A francia almatorta esetében ebben az állapotában már mehet is a sütőbe. Viszont nem akartam, hogy kiszáradjon, megsüljön az alma.
Egy kis kitérő! Egyik kedvenc édességem az angol "Apple-crumble", ami a világon a legegyszerűbben készíthető almás édesség. Lényege, hogy a feldarabolt hámozott almát vajazott edénybe dobáluk, megszórjuk cukorral, fahéjjal és a tetejét megszórjuk cukor, liszt és vaj keverékével, ezt addig sütjük, míg megpirul a teteje, majd melegen, vaníliafagylalttal tálaljuk. Hihetetlenül finom.
És most vissza az én almatortámhoz. Tehát azért, hogy ne száradjon ki az alma, beborítottam a tetejét a vajas lisztes "morzsalékkal": 15dkg lisztet 10 dkg cukrot és 10 dkg vajat veszünk hozzá. A lisztet és cukrot tálba öntjük, kézzel elvegyítjük, majd a vajat elmorzsoljuk ebben a keverékben. Tényleg morzsolgatni kell, nem szabad erősen nyomkodni, mert akkor összeáll tésztává. Ezt a morzsalékot egyenletesen elszórtam a pite tetején. 180 fokos sütőben 45 perc alatt pirosra sült. A teteje finom ropogós lett, az alma puha és krémszerű. Az aljára terített tészta miatt a teljes kihűlés után, gyönyörűen, tortaszerűen szeletelhetővé vált.
Legközelebb kekszet készítek és megosztom az összes tapasztalatomat az alap tésztával kapcsolatban.
A "különleges írós vajas tészta" felét használtam fel ehhez a húsos pitéhez. Szépen kinyújtottam, jó vékonyra, belefektettem a vajazott, lisztezett piteformába és a felesleges széleket a sodrófa segítségével leszedtem róla.A vasárnapi ebédből megmaradt sült csirkemellet feldaraboltam kis kockákra és rászórtam a tésztára. Két nagy fej hagymát és három szép nagy barna csiperke gombát egy evőkanál olívaolajon lepirítottam, majorannával ízesítettem. Ezt a csirkehús tetejére simítottam, hogy kitöltse az egész formát. Egy nagy dobozos tejfölt ( 450g ) négy tojással, sóval, egy csokor petrezselyemmel és egy csokor kaporral simára kevertem. Került még bele 10 dkg reszelt Maas Damer sajt. Ezt a keveréket ráöntöttem a többi töltelék tetejére, szépen, egyenletesen elosztva. 180 fokos sütőben 45 perc alatt készre sütöttem.
Remek ebéd vagy vacsora válik belőle, friss salátával tálalva. Vállalkozó kedvűek bepakolhatják kosárba és irány a természet. Igen, ez a jól bevált picknick:-)
Bemutatom "A" könyvet magát. Hát így néz ki ő. Kicsit kopott, kicsit tépett, és néha elég vicces.
Amellett, hogy recepteket találhatunk benne, valójában sokkal többet is, hiszen elárul valamit korának szokásairól, a háziasszonyokról, a háztartásokról is. Tulajdonképpen kultúrtörténeti csemege! Sajnos kiadásának évéről és címéről semmilyen információm nincs, de az bizonyos, hogy a háború előtt íródott. Persze lehetne kutatni ( meg is teszem majd ) a benne szereplő egyes alapanyagok alapján.
No vágjunk is bele. Az első recept, amit kipróbáltam, a " Különleges írós vajas tészta"
Tegyünk egy tojás sárgáját 1/4 kg liszthez, adjunk hozzá egy kanál tejfölt, egy kevés citromlevet, keverjük és gyúrjuk össze, míg réteges nem lesz és tegyük félre. Másik 1/4 kg lisztet 1/4 kg vajjal elnyújtjuk és a vajat, mely a liszttel össze van gyúrva, a közepére tesszük, összehajtogatjuk és ha negyedszer kinyújtottuk, leginkább pitének vagy rétesnek használjuk föl.
A kevés citromlé és a kanál tejföl elég viszonylagos. Én egy púpos evőkanál tejfölt használtam és egy fél citrom levét. Jól összegyúrtam a tésztát, de szerintem egy kissé kemény lett, nehéz volt nyújtani. A vajas liszt keverék viszont túlságosan puhának bizonyult, így a hajtogatás és nyújtás eredménye az lett, hogy a tészta kiszakadt, a keverék meg kimászott és odaragadt a deszkához. Repedezett az egész és nyújthatatlanná vált. Ezért egy kis hideg vizet ( kb. egy evőkanálnyi ) tettem hozzá, és összegyúrtam az egészet. Nyújtottam és kis vékony szeleteket próbaképpen megsütöttem. Nagyon porhanyós, keksz szerű tészta ez. Valóban pite alapnak kitűnő, sós és édes töltelékhez is megfelelő. Olyasmi, mint a franciák quiche alapja, de annál omlósabb. Ebből az alapból fogok készíteni egy csirkés és egy almás pitét, valamint kikísérletezek egy mandulás kekszet.
Az eredményről beszámolok majd a következő postokban.
Úgy volt az, hogy szerettem volna egy sütéssel-főzéssel kapcsolatos oldalt beilleszteni a blogomba, de az oldalak nem igazán alkalmasak erre. Most viszont találtam egy régi-régi "édességkönyvet" a férjem nagymamájának hagyatékában. Soha nem főzök receptek szerint, inkább a saját ízlésemre alakítom az ételeket. A sütéssel más a helyzet, az sokkal bonyolultabb számomra. Sokszor fontos, hogy pontosan kimérjük az alapanyagokat, a sütésnél nincs kóstolgatás és ízesítgetés.... a sütésnél előre össze kell rakni a tészta alapanyagát, a végeredmény is pontosan olyan lesz, mint amilyet előre kikutyultunk. Igen ám, de mindenféle méregetés ellenére sem mindig sikerülnek jól a sütemények - meggyőződésem, hogy a receptekkel van a baj. Nagymamám szerint a liszt sem a régi.
Most, a régi receptkönnyvvel a kezemben, úgy gondoltam, hogy kísérletbe kezdek. Kipróbálom a régi "jó" recepteket. Ha valami mégsem stimmel majd, akkor megpróbálom megfejteni, hogy hol a hiba.
